Ha tetszett Harcosok klubja,akkor ezt a filmet pont neked találták ki!(és nekem)
Röviden a történet: az 1950es évek Amerikájában járunk,Bostonhoz közel eső szigeten játszódik a történet,ahol egy veszélyes,elmebeteg bűnözők lakta intézmény áll.Maga a film hajóúttal indít,megismerjük Teddy Daniels (Leonardo DiCaprio) rendőrbírót és társát(Mark Ruffalo),akik éppen a szigetre tartanak egy szökött páciens ügyének felgöngyölítése végett. (A jelenetben Teddy tengeribetegséggel küzd,legalább maradt valami Leo-nak a Titanicból.) Az intézetben található összes alkalmazottat és beteget kihallgatja a két rendőr,ám nem jutnak egyről a kettőre.Teddy mindenben gyanúsat lát,mindenkivel távolságtartó,s emellett rémálmai és visszaemlékezései is megnehezítik munkáját.Racionális módon ráeszmél: itt bizony szemfényvesztés zajlik.Társa hűen kitart mellette,próbál segítségére lenni,végül feladva a harcot leveti magát egy szikláról,magára hagyva a rendőrbírót.A végén pedig mindenre fény derül: Teddy Daniels nem létezik.
Martin Scorsese- a rendező- jó úton indult el,amikor az emberi elme kuszaságának és rejtélyességének feltárásába fogott bele,ám a skizoid jellem bemutatása sajnos nem sikeredett elég hatásosra.Az emlékképek,az álmok, a hallucinációk ellaposodtak a filmben, bár a doxazmák(téveszmék),az ambivalencia és dezorganizáció (ítéletalkotás zavara,emlékezetkiesések,etc.) megjelenítése hitelesnek bizonyult számomra.Mindazonáltal a pszichológában kevésbé jártas egyének számára talán nem tűnnek fel ezek a jelek,ezáltal elmarad a várt reakció.Azonban volt néhány jelenet,amikor én sem tudtam eldönteni,hogy az alábbi képsor hallucináció vagy a valóság?Továbbá,túlságosan tisztázatlan a zárójelenet.Egyesek szerint Teddy beletörődött sorsába és engedelmeskedett orvosainak,mások szerint zavart stádiumba esett vissza.Döntsétek el ti.
Leszámítva,hogy helyenként döcögős a film,engem sikerült elgondolkodtatnia.Egyátalán nem számítottam volna erre a végkifejletre.Mellesleg,Leo igazán élethűen alakítja a tudathasadásos pácienst,s a történet fordulópontja-amikor világossá válik a "rendőrbíró" számára is az igazság-döbbenetes.Véleményem szerint a film legjobb jelenete,egyszerűen elképesztő.Ahogy a beteg rádöbben: igen,én csakugyan kezelésre szorulok.
Leheletnyivel több lélektani ábrázolással,kifejtéssel zseniális film lehetne.Megdöbbenésünk és a főszereplő bukásával kapcsolatos csalódottságunk elementális méreteket ölthetne,így marad a 'jajj,szegénykém,ne máár'-érzet.Viszont a megnyerő szereplőgárda és az emberi psziché boncolgatása miatt nálam 10/8 pontos a mozi.
