„Elmegyek egy buliba és politizálok…”

A Gödörben megrendezett X. Backpakers Spring Festival első napján jártunk, és bár az időjárás kevésbé volt tavaszias, a Kelet-Nyugat első fellépőként hamar lázba hozta a közönséget fülbemászó dallamaival, melyre többen is táncra perdültek. (http://myspace.com/keletnyugat)

Rövid pihenő után a nagyteremben a Magna Cum Laudét vártuk, akik tanúbizonyságot tettek arról, hogy nincsenek aktivitás hiányában. Mező Misi (-az énekes) mély átéléssel adta elő az ismertebb slágereket (mint a Vidéki Sanzon, a Színezd újra vagy a sokak által istenített Pálinkadal) és a visszafogottabb balladákat egyaránt. A zenekar többi tagja is alaposan kitett magáért, így egy rendkívül élvezhető koncert részesei lehettünk, ez érzékelhető volt a fiúk levonulását övező vastapsból.

Időnk sem volt felocsúdni, hiszen néhány perc múlva a tömeg követelőzően skandálni kezdte, hogy: „Három hülye, három hülye…!” ( A negyed órás átállásról a hangulat hevében látszólag mindenki megfeledkezett.) Elsőként Titusz tűnt fel, akinek DJ-pultja elé kiegészítőként ideiglenes kordon is dukált, majd egy pár kisebb méretű trambulinnal gazdagodott a színpad. Hamarosan a nagyterem megtelt rajongókkal és vibráló feszültséggel, főleg miután a lemezlovász szabadjára engedte a ’Disco Baby’ taktusait. Aranylemez lévén a Bëlgás srácok mi másban jelenhettek volna meg, mint egy speciális aranyozott cuccban, s persze rögtön elkezdték megmondani a frankót. A politikai témájú új albumról (ami egyébként 500 Ft-ért megvásárolható volt a helyszínen és ezen túl is el lehet őket koncerten sajátítani) a Love, a Kődal I. és II. c. számokon kívül mindegyiket hallhattuk. Sőt, a Bebuktát kétszer is, amire az első sorokban észvesztő gyorsasággal és intenzitással megindult a pogozás (szerencsénk, hogy nem 10 percesre sikeredett dalról van szó). Frenetikus megoldásnak találtam az egy új-egy régi szám előadása opciót, nálam megvolt a harmónia. Néhány apróbb malőrtől eltekintve a fiúk (többé-kevésbé) szöveghűen tárták elénk napjaink politikai helyzetét és a régi ínyencségekből is a legjobbat kaptuk (pl.: Mit parodizálsz, Csoki-csoki-csoki, Boros, Nemzeti Hip-Hop, stb.). Külön respect a Meggyőződésemért, ahol bizony mi szintén előkaptuk a szövegkönyvünket, ha nem is szolidaritásból, de legalább szükségszerűségből.Testmozgásban most sem volt hiány, amíg a közönség lent tombolt, addig a színpad breaktől, boogietól izzott, és természetesen a trambulinok sem porosodtak be. Mit is mondhatnék még? Egy szó, mint száz : nekem átjött!

 (Forrás (fotó):  http://www.flickr.com/photos/crashbandi/4429818017/ )